Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közbenjáró ima - másképpen? / I - III

 El lehet gondolkodni azon, hogy ha már az Isten „kér” valamit, Ő kér minket, hogy valakiért, valakinek a lelkéért közben járjunk.

Ez már több, mint amikor valakinek a puszta kérését támogatjuk imádságainkkal.

Isten kérése?

Nem hallható, inkább a szükségéről fogunk tudni. A szükségét pedig közben tudjuk meg, minél közelebb kötjük magunkat a Szeretethez. A Szeretet árul el nekünk mindent magáról. Csak A Szeretet. Meglepően sokszor nem azt, amire számítunk. Számításaink is el fognak tűnni, ha ezeket az imádságainkat, mindenféle érdek, és nekünk kijáró haszonra számítás nélkül tesszük.

Minden számítás nélkül kapunk csak választ. Gyönyörű nevelése ez, a Szeretetnek, melyben azt adja, amit csak lehet, amit el tudunk viselni, amit nem tartunk meg magunknak, magunk miatt.

Magáról a Szeretetről tudunk meg többet. Aki föl tárja előttünk, mi történik Vele, egészen a Golgotán történt eseményeken át, visszamenőleg, az örömteljes Alkotó Szeretet megnyilvánulásáig, a Teremtésben legnagyobb örömöt találó Isten számára, amikor megteremtette az Embert.

Ezt, nem mindenki kapja meg. Azonban akinek úgy tűnik, hogy valóban nem fűzi már érdek semmihez, történhet vele bármi, akkor sem köti meg semmi, csak az áll készen arra, hogy az Isten, át tudjon adni magából olyan vonásokat, melyeket addig nem ismertünk.

Készen áll, mert az ismert érzelmek helyébe, számára ismeretlen érzések lépnek. Ezt már nem befolyásolja többé semmi.

Ezeket nem tud más irányba terelni egyéni érzelem könnyei, semmilyen áramlat, emberek tömege, és a legnagyobb erő sem, bármilyen félelmetes is lehet.

Jézus Örök Élet forrása. Az Örök Isten Képmása. Aki szeretetének „lenyomata” vésődik szívűnkbe, mint ahogyan arcának nyomát hagyta Veronika kendőjén, a vesztőhely felé vezető úton.

 

Közbenjáró ima – másképpen? / II.

 

A Szeretet arcának „lenyomatával” szívünkön, tehát nem befolyásol bennünket semmilyen külső körülmény, semmilyen emberi ráhatás. A közben járó imádságainkban, már más szemszögből nézve látunk embereket; az Isten szemszögéből nézve.

Mennyire természetes látásmód, és gondolkodás ez, ha visszagondolunk Jézus szavaira, amikor fölhívja figyelmünket, a tökéletesség milyenségére, fontosságára, amikor az Atya Tökéletességét állítja elénk, követendő példaként.

Nyugodtan bele gondolhatunk abba, mi lenne velünk nélkülük, az ennyire Jézust követő lelkek nélkül. Ha az ilyen pártatlan, befolyásolhatatlan imák, nem repülnének az Atya Isten színe elé. Melyek előtt nincsen zárt ajtó. Ők tudják egyedül, hogy soha nem is volt.

Ezek az imák különlegesek. Nem kérünk magunk számára semmit, mégis, - mintha az Isten segítség kéréseként adná, - sok dolgot láttat meg velünk. Azokból az elszenvedett pillanatokból, amiről csak így, csak ilyen oda adó áldozatunkkal kapunk választ. Ezek, Jézus Szenvedésének töredék pillanatai, melyben az Istent kell megértenünk, Szeretet válaszaként.

Láthatjuk azt is, hogy Ő, miért „tehetetlen”. Hogy mi tudja, a legtisztább Szeretetvonásokat ma is megbénítani, mozdulatlanná téve kifeszíteni.

Ez, azonban, már nem „eljátszása” a hitéletnek sem. Ez már több, amit lehet, hogy elmondani nem fog tudni senki, aki a miérteket, mégis tudni fogja.

Megtudjuk, hogy miért kell kitartóan imádkozni a másikért, hogy az mennyire fontos. Ahol rólam, szó sem eshet. Ahol egyedül egy a Fontos: A Szeretet legyen a több, Egyedül Ő legyen teljes, Mindig, és Mindenben. Ennek a Teljességnek lehetünk nem csak részesei, hanem - csodálatos lehetőség az Istentől, hogy - alkotói is.

 

Közbenjáró ima – másképpen? / III.

 

A Szeretet Teljessége elé visszük azt az embert, akiért közben járunk. A Teljességet, Jézus áldozatával, Rajta keresztül érjük el.

Ha nem lenne ennyire teljes, Isteni, és ennyire Emberi az Isten Szeretete, nem lehetne megérteni, követni sem lehetne. Maradna a Káosz, amihez csak hozzárakni volnánk képesek.

Ebből emel ki bennünket Isten, Jézus áldozatának bemutatásával. Milyen súlya is van egy Szent Misének?

Ahol Istent kell megértenünk, ahol minden veszteséget Ismer a Szerető Isten. A gyarlóságainkból, bűneinkből származó veszteségeit. Amelyekért büntetést, Jézus a saját Testén és Lelkén, el kellett, hogy szenvedjen. Áldozatában válik ez, a miattunk okozott Veszteség, a Javunkra. Üdvösségünk javára.

Mit lehetne ehhez hozzáfűzni még, amikor erre megnyílva, csak ámulattal lehet döbbenten csodálkozni?

Mit lehetne hozzáfűzni még, egy belső imádsághoz? Egy szótlanná vált, „néma”, szeretet válaszban. Létezni, az Örökké Valóságban. Nincs mit mondani.

Mit is jelenthet, fölajánlani teljességgel odaadva magunkat Istennek? Miközben oda adjuk, Jézus elé visszük, eléje helyezzük más emberek sorsát, lelkét.

Jézussal, Jézuson keresztül, már nem olyannak lát minket az Atya, amilyenek Nélküle volnánk. Jézuson keresztül Tükre vagyunk egy Szeretetnek, melyben az Ő áldozatára ismer. Minden sebeinkkel, és okozott sebzéseinkkel együtt, melyeket a Megváltás, az Áldozati Bárány Vére tisztít meg. Ezek, A Veszteség jelei, és nyomai. Melyekért hálát adni, egy földi élet, nem lesz elég. Ezek jelek, az Isten előtt, melyekre Jézus Áldozata mutat; ezek azok a sebek, melyek gyógyulást kaptak. Ezek azok a Sebek, melyekért Áldozatom, mindent megért. Ezek azok a Sebek, melyek Sebeihez hasonlóak. Melyeket az Isteni Megváltás érint. Az Ő Érintésére váltak méltóvá, hogy az Atya, gyönyörködhessen bennük.

A gyógyulás pedig most kezdődik. És egy olyan párbeszéd, melyben megnyilvánul előttem az Atya Szeretete. Helyére kerül minden, a gyógyulás, először ott zajlik, ami nélkülözhetetlenül fontos. Fontos ahhoz, hogy Isten Szeretetét, feltételek nélkül szeretve kövessem.